Marci
2021.júniusában, egy kellemes, kora nyári délelőttön teraszunk lépcsőjéről fürkészte az ajtón kilépő háziakat. - Vendégünk érkezett!-hallom férjem kissé, ironikus hangját a bejárati ajtóból, de már sietett is a hátsó kert felé tyúkokat etetni. Odavitt a kíváncsiság. Egy nyurga, kamaszos, növendék ,vörös- fehér csíkos, perzsa cica keverék nézett rám. Na, nem a tigrishez hasonlatos a mintája, inkább foltokban váltotta egymást a két szín. Hosszúszőrű bundácskája kissé csapzottan lógott a vékonyka testén. Elhanyagolt vagy- állapítottam meg magamban első ránézésre ,miközben szomorú tekintetével engem méregetett. - Na cica, te honnan kerültél ide? - szólítottam meg lágyan ,ugyanakkor örömmel, mert a hat kiscicánk közül egy sem volt ehhez hasonló . Érezhette hanglejtésemből áradó melegséget, mert, a napernyőt tartó állványhoz dörgölődzve kellette magát-sugalmazva ,”barátként jöttem, megsimogathatsz”. Indultam felé, ő nem hátrált, mint, ahogy szokásuk ilyen esetben a macskáknak, ha