Mag, magor és magyar. Nomen est omen.
Csendesen siklik a csónak a Balaton vizén.Késő délután van. A lemenő Nap aranyló hidat fest a tó vizére. A nyári hőség alább hagyott.Egy idősebb férfi és egy kiskamasz fiúgyerek ül a csónakban. A part felé közelednek. - Ez itt jó lesz-mondja nagyapó unokájának -itt kikötünk, megpihenünk. A part menti homok kissé nyirkos. Az apó botjával ábrákat rajzol a homokba. A fiú szemével követi a férfi mozdulatait. Kíváncsian nézi , mi ez az ákom-bákom. Érdeklődve várja, mi sül ki ebből az egészből. - Mik ezek? -kérdi , mire n agyapja belefog egy nagyon-nagyon régi történetbe . Mesél Ménrót ( Nimród ) király fiairól , Hunor és Magor (Magyar) legendájáról, a csodaszarvasról , a magoroknak nevezett ősapáink ránk hagyott, írott nyelvéről, egy több ezer éves írásmódról, a rovásírásról . -Tudod kis unokám, ez a legősibb emberi nyelv írott formája. Ezekkel a fába, kőbe vésett jelekkel fontos gondolatokat üzen...