MaMi

2021.júniusában, egy kellemes, kora nyári délelőttön teraszunk lépcsőjéről fürkészte az ajtón kilépő háziakat. - Vendégünk érkezett!-hallom férjem kissé, ironikus hangját a bejárati ajtóból, de már sietett is a hátsó kert felé tyúkokat etetni.  Odavitt a kíváncsiság. Egy nyurga, kamaszos, növendék ,vörös- fehér csíkos, perzsa cica keverék nézett rám. Na, nem a tigrishez hasonlatos a mintája, inkább foltokban váltotta egymást a két szín. Hosszúszőrű bundácskája kissé csapzottan lógott a vékonyka testén. Elhanyagolt vagy- állapítottam meg magamban első ránézésre ,miközben szomorú tekintetével engem méregetett. - Na cica, te honnan kerültél ide? - szólítottam meg lágyan ,ugyanakkor örömmel, mert a hat kiscicánk közül egy sem volt ehhez hasonló . Érezhette hanglejtésemből áradó melegséget, mert, a napernyőt tartó állványhoz dörgölődzve kellette magát-sugalmazva ,”barátként jöttem, megsimogathatsz”. Indultam felé, ő nem hátrált, mint, ahogy szokásuk ilyen esetben a macskáknak...

  Tél van. Izgatottan várom a havazást. A fehér takaróba burkolódzó kert és távoli vidék, a meghittséget, a békét és a csöndet jelenti számomra. Az időtlenség misztikumát sejtető havas táj látványa csodálattal és nyugalommal tölt el mindig. . Azonban most a tél csak játszik a hóval, mintha megunta volna fehér öltözetét.  Legszívesebben a tavaszra hasonlítana inkább. 2018. január utolsó hetében történt egy kissé tavaszias, napfényes délutánon. Kettő óra tájban csöngettek. Bosszús lettem. Unokámat altatta éppen a nagyobbik fiam, aki maga is fáradt volt. Nem esett jól senkinek a csendet bántóan megtörő éles hang. A várostól távol, igen furcsa és ritka esemény a váratlan vendég .Nem vártunk senkit. Tehát kíváncsian néztük az ablakon át, ki lehet az. Idegenek-állapítottuk meg. -   -   Miben segíthetek?- kiáltottam a kapu felé,  kilépve házunk teraszára, remélve, hátha csak valaki után érdeklődnek, és így gyorsan eligazíthatom őket. Azonban a válasz bizon...