MaMi

       Csendesen siklik a csónak a Balaton vizén.Késő délután van.  A lemenő Nap aranyló hidat fest a tó vizére. A nyári hőség alább hagyott.Egy idősebb férfi és egy kiskamasz fiúgyerek ül a csónakban. A part felé közelednek.  - Ez itt jó lesz-mondja nagyapó unokájának -itt kikötünk, megpihenünk.        A part menti homok kissé nyirkos. Az apó botjával ábrákat rajzol a homokba. A fiú szemével követi a férfi mozdulatait. Kíváncsian nézi , mi ez az ákom-bákom.  Érdeklődve várja, mi sül ki ebből az egészből.  - Mik ezek? -kérdi , mire n agyapja belefog egy nagyon-nagyon régi történetbe . Mesél Ménrót ( Nimród ) király fiairól , Hunor és Magor (Magyar) legendájáról,  a csodaszarvasról ,  a magoroknak nevezett ősapáink ránk hagyott, írott nyelvéről, egy több ezer éves írásmódról, a rovásírásról . -Tudod kis unokám, ez a legősibb emberi nyelv írott formája. Ezekkel a  fába, kőbe vésett jelekkel fontos gondolatokat üzen...

          2018.augusztus 6-a van.   Kora délután, a napi rendszeres úszást követően, még búvárkodom egy kicsit a kristálytiszta vízben – határoztam el.  Jól esne még egy kis lubickolás-gondoltam.   Élvezet forogni a víz alatt, kavarni a vizet, lebegni súlytalanul, felfelé tekinteni a vízfelszín felé. Alulról látni a hömpölygő, kék színben játszó felületet. A mélység színeit a kékség festi át, de, ahogy a napfény megcsillan a néhol homokos aljzaton, vibráló fénye tükröződik, így világítja meg a körülötte levő Világot, vidám hangulatot teremtve a bámészkodóknak.   Az egyik, - a fenyves ligettel határolt, sziklákkal csipkézett, romantikus,- parányi öböl nyugati részén búvárkodtam. Egyszer csak, a második, kiugró sziklafalnál. a víz alatt, sípoló, távoli hangra lettem figyelmes. -           Ezek delfinek!? - ötlött fel bennem - bizonytalanul - a felismerés. Először megrémültem: - Úristen, m...