MaMi

          2018.augusztus 6-a van.   Kora délután, a napi rendszeres úszást követően, még búvárkodom egy kicsit a kristálytiszta vízben – határoztam el.  Jól esne még egy kis lubickolás-gondoltam.   Élvezet forogni a víz alatt, kavarni a vizet, lebegni súlytalanul, felfelé tekinteni a vízfelszín felé. Alulról látni a hömpölygő, kék színben játszó felületet. A mélység színeit a kékség festi át, de, ahogy a napfény megcsillan a néhol homokos aljzaton, vibráló fénye tükröződik, így világítja meg a körülötte levő Világot, vidám hangulatot teremtve a bámészkodóknak.   Az egyik, - a fenyves ligettel határolt, sziklákkal csipkézett, romantikus,- parányi öböl nyugati részén búvárkodtam. Egyszer csak, a második, kiugró sziklafalnál. a víz alatt, sípoló, távoli hangra lettem figyelmes. -           Ezek delfinek!? - ötlött fel bennem - bizonytalanul - a felismerés. Először megrémültem: - Úristen, m...