MaMi

       Csendesen siklik a csónak a Balaton vizén.Késő délután van.  A lemenő Nap aranyló hidat fest a tó vizére. A nyári hőség alább hagyott.Egy idősebb férfi és egy kiskamasz fiúgyerek ül a csónakban. A part felé közelednek.  - Ez itt jó lesz-mondja nagyapó unokájának -itt kikötünk, megpihenünk.        A part menti homok kissé nyirkos. Az apó botjával ábrákat rajzol a homokba. A fiú szemével követi a férfi mozdulatait. Kíváncsian nézi , mi ez az ákom-bákom.  Érdeklődve várja, mi sül ki ebből az egészből.  - Mik ezek? -kérdi , mire n agyapja belefog egy nagyon-nagyon régi történetbe . Mesél Ménrót ( Nimród ) király fiairól , Hunor és Magor (Magyar) legendájáról,  a csodaszarvasról ,  a magoroknak nevezett ősapáink ránk hagyott, írott nyelvéről, egy több ezer éves írásmódról, a rovásírásról . -Tudod kis unokám, ez a legősibb emberi nyelv írott formája. Ezekkel a  fába, kőbe vésett jelekkel fontos gondolatokat üzen...

  Karácsony bensőséges, meghitt hangulatát József Attila: Tél című versével folytatom. Dőlj hátra egy fotelben és add át magad a vers hangulatának! Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek. Ráhányni mindent, ami antik, ócska, Csorbát, töröttet s ami új meg ép, Gyerekjátékot, – ó, boldog fogócska! – S rászórni szórva mindent, ami szép. Dalolna forró láng az égig róla S kezén fogná mindenki földiét. Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hisz zúzmarás a város, a berek… Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni És rakni, adjon sok-sok meleget. Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni, Hogy fölengednének az emberek!