Marci

2021.júniusában, egy kellemes, kora nyári délelőttön teraszunk lépcsőjéről fürkészte az ajtón kilépő háziakat.

- Vendégünk érkezett!-hallom férjem kissé, ironikus hangját a bejárati ajtóból, de már sietett is a hátsó kert felé tyúkokat etetni. 

Odavitt a kíváncsiság. Egy nyurga, kamaszos, növendék ,vörös- fehér csíkos, perzsa cica keverék nézett rám.

Na, nem a tigrishez hasonlatos a mintája, inkább foltokban váltotta egymást a két szín. Hosszúszőrű bundácskája kissé csapzottan lógott a vékonyka testén. Elhanyagolt vagy- állapítottam meg magamban első ránézésre ,miközben szomorú tekintetével engem méregetett.

- Na cica, te honnan kerültél ide? - szólítottam meg lágyan ,ugyanakkor örömmel, mert a hat kiscicánk közül egy sem volt ehhez hasonló .

Érezhette hanglejtésemből áradó melegséget, mert, a napernyőt tartó állványhoz dörgölődzve kellette magát-sugalmazva ,”barátként jöttem, megsimogathatsz”.

Indultam felé, ő nem hátrált, mint, ahogy szokásuk ilyen esetben a macskáknak, ha idegen közelít hozzájuk, csak biztatott jellegzetes mozgásával “várom a simogatást. “ Leguggoltam hozzá és finoman végig simítottam a hátát, ő pedig boldogan forgolódott a tenyerem alatt. Nem tudtam betelni vele. 

        Ott voltunk ketten egy új barátság kezdetén . Nézett rám beszédes szemével ,mint aki magányos, társaságra és szeretetre vágyik. Azon törtem a fejem, hogy honnan kerülhetett ide? Emberek között élhetett eddig is……, mi történhetett ?-elmélkedtem. Talán kitette az egyik család a lakótelepi lakásokból? Gyakran megesik , egy autó megáll az út szélén és egy kölyökcica hirtelen előbukkan. Talán innen ez a szomorúság?

 

 Eszembe juttatta a néhány évvel ezelőtt beköltöző, ehhez hasonló mintázatú, ámde rövidebb szőrű “cica gyereket”.

Az út felől ,a kerítésen átbújva lépkedett a harmatos fűben, kicsiny tappancsait fürgén kapkodva, mint ,aki nincs ehhez a hideg, nedves, kissé szúrós talajhoz szokva. 

Szép, termetes kandúr vált belőle nálunk. Szívesen feküdt a teraszunk ablakában .Nyugodt ,kiegyensúlyozott természete békével töltötte meg a teret. Egy napon eltűnt .Ilyenek a kandúr macskák! Szabadnak születtek. Számukra nincsenek korlátok.

Lelki szemeimmel láttam újdonsült vendégünket, ahogy nálunk majd felcseperedik, elfoglalja helyét a terasz ablakban . Nyugalmat és harmóniát árasztva környezetére .

- Isten hozott ! - kiáltottam fel vidáman , és rögvest cicaeleség után kutattam.

- Ahol kilenc cica elfér, ott még egy nem számít ! - hadartam fennhangon, a távolból méltatlankodó férjemnek , látván, hogy enni adok neki.

- A Jó Isten küldött hozzánk ebben a kettészakadt, bezárt világban! - duruzsoltam jövevényünknek ,miközben elé tettem az étellel teli kis tálkát. Jó étvággyal áldotta meg a teremtő, mert gyorsan elropogtatta a tápot.

Karomba vettem, majd a kert hátsó részébe indultam vele, hogy a többi kölyöknek bemutassam. Sikertelenül, ahogy egyet léptem, ,kiugrott a kezemből és eltűnt a dús növényzet között.

Másnap hiába kerestem .Nem volt sehol. Hova lehetett ? Lehangolt lettem a gondolattól, hogy a cicaközösség kizárta jövevényünket.

A vendég cicát harmadnapon sem láttam. Már letettem róla, amikor is egyik reggel férjem mosolyogva újságolta kertből jövet belépve az ajtón: - Marcikád- mert ezt a nevet adtam neki-, ott kandikál ki a bokor alól!-mutatott rá a helyre.

Nem sokkal ezután ismét a teraszunkra merészkedett. Riadt tekintete , visszahúzódó magatartása zaklatott lelki állapotra utalt. 

Jól sejtettem, hogy a többi kölyök nem engedi az eleséghez .Magamhoz vettem hát, enni adtam neki, majd ismét a cicaközösséghez vittem. 

Pocakhoz, a kölyökvezérhez tartottam. Ő  nagyobb , erősebb termetével kivált a többiek közül, ő az aki rendet tartott a kölykök között ( valósággal pofozta őket :)). A barna, fehér, foltokban szürke színű ,kissé hosszabb szőrű , "kapitány" felé nyúltam ,aki Marcihoz hasonló korú lehetett . Bal kezemmel felemeltem magamhoz. Így mindkét oldalamon cica volt . Egyikben Pocak, a másikban Marci. Így szóltam Pocakhoz :

- Pocak ,látod ő itt egy magányos kiscica, aki családra vágyik! - azzal kissé megemeltem Marcit, jelezve ,hogy róla van szó. Ekkor kissé ellenségesen fújtak egymásra ugyan, de nem hátrált, és nem mozdult egyik sem a kezemből, majd így folytattam:

- Hozzánk tévedt , fogadjátok be, engedjétek enni! Ne bántsátok!- azzal letettem őket. Marci elrohant, de Pocak, mint aki, az egész monológból értette a lényeget , mellettem maradt, engedte magát megsimogatni, miközben okos tekintettel meredt rám . Számomra mindig megható ez a figyelem. Megértette a szándékom. 

A következő napokban egyre közelebb került Marcikám a többiekhez. Evett velük . Játszani ugyan nem állt be közéjük, azonban távolról figyelte őket. 

Telt múlt az idő, szépen fejlődött. Dús szőrzete majdnem "túl nőtt" lábacskáin , és pár hét után kissé mókásan festett. Messziről ,puha ,gombolyag hatását keltette. Nem lehetett megállni , hogy ne vegye kézbe az ember. .. és ezt nagyon is élvezte.

-       -   Jaj, de szeretnivaló cica vagy Marci! -kiáltottam fel ilyenkor, és magamhoz öleltem, “meggyömöszöltem”. Erőteljes dorombolás közben elnyúlt a karomon. Farkát a föld felé lógatva, feje lazán az alkaromon pihent, olykor rám nézett, miközben beszéltem hozzá. Gyakran megjelentek ilyenkor a cicatársak is, és figyelték, hogyan dajkálom az új családtagot. Örömmel tapasztaltam, hogy idővel, a "csapat" befogadta közösségükbe, játszottak vele. Tekintete már nem tükrözte korábbi mérhetetlen szomorúságot.

Kiegyensúlyozott ,harmóniát árasztó, cica fiú vált belőle. Gyakran szunyókáltak összegömbölyödve a bejárati ajtónk küszöbének lábtörlőjén Pöttyössel, a fekete-fehér színű, a cicaközösségből választott  legjobb barátjával. Na és persze a hancúrozás sem maradt el. Előfordult, hogy  nem tudtunk kijutni a teraszra, mert a kölykök harcias játéka ebben akadályozott. Ekkor a szélfogóból figyeltük őket. Marci, Pöttyös és Szemi - a fekete cica- olyan vehemensen esett egymásnak, félő, hogy egy lépéssel kárt tennénk valamelyikben. És egyébként is, nagy öröm látni, ahogy a három kis kandúr boldogan birkózik egymással. Szemi a fekete szőrű, izgalommal csapkodta jobbra -balra a farkát, fülét hátra hajtva ugrásra készen lapul a kövön, miközben Marci az ide-oda mozgó farkára ugrik, és közben Pöttyös oldalról Marcira támad. Majd egymásba gabalyodik a három kölyök, hemperegnek. Így folytatják még hosszú percekig a játékot. Nagyon aranyosak!

Marci előszeretettel sütkérezett a terasz oszlop melletti üres, agyag virágtálban, talán, mert innen volt legszebb a kilátás. Messziről szemlélve az agyagtál és a mögötte lévő dísztéglák színei egybevegyültek  Marci szőrzetének színeivel, egy groteszk műalkotás humoros, vidám hatását keltve. 

Már néhány hete nálunk élt ,amikor is arra lettünk figyelmesek, hogy a nem messze tőlünk lakó , Kati néni - ,akire jobban illik az anyóka kifejezés ,kora és testalkata miatt, - gyakran megáll a túloldalon kapunkkal szemben, és határozottan kertünk felé tekingetett. Férjem egy ilyen alkalommal megszólította:

- Csak nem a cicát keresi Kati néni ?

- Maguknál van? -kérdezte örömmel. 

- Igen , válaszolt felszabadultan férjem, remélve, hogy visszaviszi a kis kóborlót.

- Mindig elcsavarog! Gyakran elkísér egy darabig ,majd hazamegy -szólt vissza a néni.

- Ezúttal másképp törtééént!...- kiabált át a túloldalra férjem - vissza visszük jóóó?

- Ááá nem szükséges, úgyis hazajön - legyintett az idős néni. Ezzel hirtelen hazafelé vette útját .

Azonban Marci nem sietett haza régi gazdasszonyához. Mi pedig nem erőltettük.

Gyakran bennünket is kikísér a kapun túl, amikor gyalogosan indulunk útnak. Azonban soha nem sétál át a túloldalra, felméri ennek veszélyeit . Csak ül a kapu előtt és vár, vagy az árkunk belső szélén szunyókál.

      Néhány hónappal később bekanyarodott  hozzánk egy autó.

      Egy fiatal pár érdeklődött valaki után, miközben Marci kisétált a kapun és cica stílusban értésére adta nekik, hogy barátkozni akar velük. A kistermetű szőrgombóc azonnal meghódította a fiatalok szívét ,akik beszélgetés közben ritmikusan lehajoltak hozzá, megsimogatták. Ekkor éreztem először ,hogy Marcikánk sorsa megpecsételődött. Ha lehet az ő esetében karmáról beszélni, akkor őneki határozottan van ilyen.

Mi is ez? A szeretet ,odafigyelés hírnöke ,aki megjelenésével és személyiségével eléri azt a figyelmet, amiből egyre kevesebbet él meg az ember a hétköznapokban.

És mi is lehet hír? Maga a szeretet ! Ez a mindent átható közös hang. Örök körforgás. Fény ez , egy hullámzás a térben, ami átjárja a mindenséget, az élettelent , s élőt, a teljes lényünket. A szeretet védelmet nyújt minden kedvezőtlennel szemben!  Ez gyógyít , ez oltalmaz. Ez az egyetlen , láthatatlan ,és mégis kifejező, erős energia ,mely egyensúlyban tarthat mindannyiunkat.

      Néhány nappal a fiatal pár látogatása után fékcsikorgást hallottunk az út felől. Megrémülve rohantam a kapuhoz, hogy felmérjem mi is okozta, azonban addigra az autó messze járt. Azon a napon Marcit sem láttuk sehol, hiába is kerestük .

Elköltözött tőlünk, vendég volt . Hírt hozott, gyógyult, és maga is gyógyított, majd tovább állt. 

Egy különleges lény járt nálunk , ha találkozol vele , öleld meg helyettem is. Hidd el, nem bánod meg!